*Régen járt már erre. Ahányszor belépett e helyre, mindig üres volt. Most sincsen másképpen. Az egyik asztalnál foglal helyet, majd elmerengve néz maga elé.* ~ Ismét egyedül. ~

* A fogadóban ül, és egy könyvet olvas az asztalnál.* ~Mennyire kihalt ez a hely.~*gondolja magában.*

*A por libben, és egy szellő suhan keresztül a fogadó falai közt, moha és égett fa szagát hozva magával. Ha tartózkodna bárki is a falak közt, érezné, ahogy a valóság szövete kicsavarodik, és smaragd fény szűrődik ki az egyik, rég zárt ajtó alól.*

A fogadóban az egyik asztalnál ülve falatozik.

* A fogadó körül sétálgat. Egy fa tövébe leült, majd nézte a messzeséget.*

*, hogy vár egy kicsit. Hát ha előkerül valamiféle személyzet. Csak vár és vár, kezdi unni a dolgot és inkább csapol magának egy korsó sört. Ezt jóízűen el is fogyasztja.*

*Betér a fogadóba, ez már önmagában is kisebb nehézséget okoz neki, hiszen az ajtót nem rá méretezték, de sebaj megoldja. Mikor már beért, alaposan körülnéz. Ám nem lát egyenlőre senkit sem. A pulthoz sétál keresi a csapost, de nem találja. Úgy dönt //fk

*motyogja, és az ujjain számolja a napokat.*Most aztán enyém a fogadó, csak tudnám, mit kezdjek vele. Talán nyissak egy kuplerájt? No, az biztos jó muri lenne! *magában kacarászik, majd lassan leballag a lépcsőn és visszavonul szobájába*